Hosszú ideje gyakorolom a Shirsászaná-t (fejállást), minden nap 30 percig. Az élmény, amiről írni szeretnék, szinte az elejétől megjelent időszakosan, és egyre intenzívebbé vált az idők során, egyre átfogóbbá és teljesebbé. Egy nap a fejállás gyakorlása közben, pár perc után az az érdekes megélés töltött el, hogy feloldódom a fejtetőm szintjén. Ez a fokozatos, de ugyanakkor ütemes folyamat oda vezetett, hogy a testérzés kezdett az élmény fokozódásával eltűnni, és tudatom valahol a fejtető tájékán kezdett összpontosulni, egyszerre egy pontban és ugyanakkor feloldódva abban a gömbszerű térben, aminek akkor magamat éreztem. Ez az élmény alapja volt egy erőteljes szublimációs folyamatnak, ami azt az érzetet keltette, hogy mérhetetlen nagy sebességgel száguldok felfelé, és ugyanakkor terjedek ki a tér minden irányába. Néha ez a felfelé-száguldás társult egyfajta zuhanás érzéssel, ami paradox módon egyszerre jelentkezett. Nehéz szavakat találnom, hogy valamennyire leírjam az érzést, de olyasmi volt, mintha egyszerre terjednék ki minden irányba a végtelen felé, és ugyanakkor összpontosulnék a végtelen “központjába”. Ez a dinamikus élmény fokozatosan átalakult egy mindent átfogó kiterjedésbe, melyben ugyanakkor voltam mindenhol és sehol, melyben a puszta lét volt maga az örökkévaló, mindent átölelő isteni boldogság. A gyakorlat végeztével az élmény élessége tompult, de nem a jelenléte, mely több héten át a “háttérben” létezett, onnan befolyásolva minden megélésemet.
11 éve jógázó férfi
