Az áldások szinte mindig javították az áldott személlyel való kapcsolatomat (bár persze nehezen ellenőrizhető, hogy tényleg ez volt-e az oka).
Amikor megkaptam a beavatást az áldás művészetébe, elkezdtem sokkal jobban érzékelni a felajánlásokat is. Amikor legelőször csináltam a tapaszt szellemi vezetőnkkel, Grieggel, áldások közben rendszeresen azt éreztem, hogy a bal kezem is ugyanolyan módon feltöltődik energiával és lüktet, mint a jobb kezem. Egy pillanatra már arra gondoltam, hogy talán nem is igazán létezik a Mesterünk, hanem inkább csak egy pozitív szuggesztióként összetartja az iskolát. Amikor többen áldottak engem, az mindig egy különleges élmény volt és a szellemi fejlődésem szempontjából éppen jókor jött. Az áldásokban az a nagyon jó, hogy bármit lehet áldani és bármikor. Akkor, amikor úgy érezzük, kérhetjük az isteni jelenlét, kegyelem és a szentség energiáit annak, akinek segíteni szeretnénk, és így részünk lesz az általa létrejött örömben is.
5. éves jógázó nő, a Halak jegyéből
