Áldás művészete

Az Áldás Művészete által a lényünkbe árad a Legmagasztosabb Isteni Energia, amely túl van a léten és a nemléten. Ez az Energia Isten Végtelen és Örök Szellemének mindenható köréből ered, és az egész Makrokozmoszban nem létezik semmi, ami vele egyenlő avagy nála feljebbvaló volna. A Legmagasztosabb Isteni Energia mindenható, mindenhol jelenvaló és örök, és neki van alárendelve minden a teremtés három világában. Az lény, aki teljességében felfedezi, megérti, hogy Isten makrokozmikus lényébe minden bele van foglalva, és ennél fogva semmi sem létezik az Atyaistenen kívül. Ez az Energia elvezet bennünket az Egyetlen Örök Valósághoz, felfedi számunkra Isten Örök Szellemének legvégső megnyilvánulásával kapcsolatos legmagasabb igazságot. Az Isteni Energia áramlása, amely átfolyik rajtunk az Áldás Művészetének gyakorlása által, erőt ad nekünk ahhoz, hogy jótékonyan, tiszta, szellemi módon éljük az életünket. Még akkor is, ha eleinte csak gyengén érezzük, segítségével fokozatosan túllépjük az illúziót, amely minden öröm és szenvedés forrása (a Májá a hindu hagyományban). A Legmagasztosabb Isteni Energia segít nekünk, hogy elengedjük mindazt, ami megköt bennünket, hogy az élet forgatagától függetlenül felfedezzük az isteni bölcsességet, és lépésről lépésre elvezet minket a szellemi felszabaduláshoz. Megtanítja nekünk, hogy minden ember egy isteni megnyilvánulás, és ezáltal hozzájárul, hogy növekedjen bennünk, és az életünkben majdnem állandóan jelen legyen a szeretet, az együttérzés, a megbocsátás, a szelídség (erőszakmentesség) és a vágy, hogy segítsünk a többi embernek. Segíti erőfeszítéseinket és támogat abban, hogy végleg megszabaduljunk az ismétlődő születés és halál körforgásából (reinkarnáció). Rávezet, hogy felfedezzük Legfelsőbb Önvalónk, az Átmán természetét, amely egy szikra az Atyaistenből, és felébreszti bennünk a feltétel nélküli, határtalan szeretettel járó rendkívüli belső erőt. Talán a legfontosabb a kezdők számára az a tény, hogy az Áldás Művészete által bárki saját lényében, közvetlenül és közvetítés nélkül győződhet meg arról, hogy Isten valóban létezik. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az Áldás Művészete egy minden formaságtól mentes közvetlen és teljes szellemi út Isten felé. Általa eltűnik minden félelem és kétely, és ez a módszer önmagán keresztül fog vezetni, megmutatva a követendő utat: hogy az emberiségnek ajándékozzuk magunkat, hogy azzal együtt fejlődjünk, és hogy lelkünket és egész lényünket teljesen tárjuk ki Isten felé.

Az Áldás Művészete gyakorlásának hatásai
Az Áldás Művészete által:
–Lényünkön keresztül megnyilvánul az Isteni Energia, amely bensőnkben kapcsolatot létesít önmagunk és az örökkévalóság, a mindenható erő, a szentség érzése, az isteni eksztázis és a spirituális szabadság állapota között. Így intuitív módon érezni fogjuk Isten létezését, Isten Országát, a Teremtés Isteni Játékának rejtélyét, a mindent elárasztó tiszta Isteni Szeretetet.
–Lényünk megnyílik a szentség állapota felé.
–Képesek leszünk hinni a csodákban.
–Megértjük a lét végső titkait, a legmagasabb vallás – az “Isten-izmus” – élő lényegét. Az Áldás az Istennel való párbeszéd egyik kifejeződése, az Isten utáni vágy jele. Ha kifejezésre juttatjuk forró vágyunkat Isten után, ez nagyon kedves Istennek, és ez az első lépés a teljes vallás felé, amelyben nincsenek közvetítők.
–Nyitottá válunk egy teljességében spirituális élet iránt.
–Betölt minket az isteni bölcsesség.
–Csodálatos gyógyulások mennek végbe.
–Felébred a lelkünk.
–Feltárul a Halhatatlan Önvalónk, az Átmán, amely egy szikra az Atyaistenből.
–Megerősödik lényünkben a jótékony “pszi” energia.
–Elmélyül az eksztázis állapota és a forró imádat élménye révén átélhető a Számádhi, a megvilágosodás.
–Elérhető a belső csend.
–Paranormális jelenségek mehetnek végbe: levitáció, előérzetek, belső forróság, az éghetetlenség stb.
–A környezetünkben levő emberek jótékony élményben részesülhetnek, a közeli tárgyak harmonizáló energiával töltődnek fel.
–Lehetségessé válik a térben és az időben való utazás, valamint a magasabb asztrális világok meglátogatása.
–Jótékony paranormális erők jelennek meg.
–Ismereteink horizontja kitágul, pszichikai képességeink segítségével megérthetünk bizonyos fogalmakat.
–Megjelenik a sebezhetetlenség, semmilyen felénk irányuló agresszió nem vált ki bennünk sokkhatást.
–Magas szintű spirituális élményeket élünk át.
–Meditációban átélhetjük a megistenesülés állapotát.
–Ellazulunk, az elme megnyugszik.
–A szubtilis “föld elem” szintjén (prithivi tattva) fogékonnyá válunk és kellemes illatokat érzékelünk (szentséget, virágokat, egzotikus illatokat érzünk) és illatos anyagok materializálódnak. Hasonlóképpen működik a többi elem esetében is.
–Spontán misztikus élményeket élünk át.
–Természetessé válik az intuíció, az előérzetek és az eksztázis.
–Energetikai síkon fellép a gyógyulás, beindul a bioenergetikai potenciál regenerálódása.
–Jótékony transz-állapot élhető át.
–Felgyorsul a nemi potenciál biológiai transzmutációja.
–Rejtelmes alkímiai átváltozás mehet végbe, akár fizikai síkon is.
–Paranormális gyógyulás következhet be.
–Képesek leszünk a tudatos álomra.
–Szellemi fejlődésünk felgyorsul.
–Számtalan szinkronicitás-jelenséget tapasztalunk.

Mindezek a hatások annál az embernél jelentkeznek, aki kitartóan és következetesen gyakorolja az Áldás Művészetét. Ugyanis – és ezt érdemes észben tartanunk – az, aki az Áldás Művészetét gyakorolja más emberek érdekében, ugyanakkor saját maga is áldásban részesül, mivel az egész Isteni Energia az ő lényén árad keresztül. A hatások jellegzetes és árnyalt módon azoknál is megjelennek, akik számára valaki áldást kér. Az áldás egyik titokzatos hatása, hogy az emberi kapcsolataink azokkal, akikre áldást kérünk megjavul, néha csodás módon.

A siker feltételei
Az Áldás Művészetét akkor tudjuk sikerrel gyakorolni, ha eleget teszünk a következő fontos feltételeknek:
-minél nagyobb hit Istenben
-szeretet Isten iránt
-az Áldás során jelentkező isteni folyamatok minél világosabb és mélyebb megértése
-a valódi alázat és önátadás állapota
-a gyermeki állapot felébresztése és elmélyítése Isten színe előtt (ártatlanság és gyermeki tisztaság)
-az igyekezet, hogy növeljük lényünkben az altruizmust és csökkentsük az egoizmust
-annak a ténynek a mély megértése, hogy az Atyaisten Valósága egy teljes és mindent elárasztó Rejtély
-annak a ténynek az elfogadása, hogy az Atyaisten szüntelenül jelen van saját lényünkben Legfelsőbb Önvalónk, az Átmán révén
-minél szilárdabb meggyőződés, hogy, ha gyermeki állapottal, alázatosan kérünk valamit Istentől, ami összhangban van az isteni törvényekkel, akkor Isten megajándékoz azzal
-a folyamatos erőfeszítés annak érdekében, hogy az Atyaisten iránti őszinte alázat és vágyakozás által túllépjük az önzésünket, mivel az Isten Mindenható Szelleméből ránk áradó Legfelsőbb Energiával való eggyé olvadás egyenesen arányos az egó csökkenésével
-gyakorolnunk kell a valódi jóságot, képesnek kell lennünk a teljes megbocsátásra
-gyors szellemi átalakulásunk érdekében belsőleg kell megtisztulnunk

A szabad akarat, mellyel az ember fel van ruházva egy olyan isteni ajándék, melyet tudnunk kell helyesen használni. Általa mindent megtehetünk, amit akarunk, de tudnunk kell, hogy nem szabad akármit megtenni. Az Áldás Művészetében az ember, aki könyörög Istenhez, csupán javasol, és kevéssel utána Isten az, aki határoz. Minél kisebb az egó, annál nagyobb a Sahasrarán keresztül (a fejtetőn levő energia-központ) beáramló Isteni Energia az áldás közben. Az isteni válasz, amelyet mindegyikünk kap az Áldás Művészete gyakorlásakor jó mércéje lehet az egoizmusunknak, azzal a feltétellel, hogy legyünk őszinték, és ne hazudjunk saját magunknak.

Az Áldás Művészetét meghiúsító belső akadályok, amelyek egyes embereket képtelenné tehetnek a sikeres gyakorlásra, a következőek:
-az Istenben való hit hiánya
-büszkeség, gőg, dölyfösség, beképzeltség
-a szeretet hiánya; a gyűlölet
-a szexuális kicsapongás, a jellemgyengeség, paráznaság, határozatlanság, a fényűző élet varázsa
-a mohóság
-az egoizmus (önzés)
-a zsugoriság, a kapzsiság
-a rosszaság, a szadizmus
-a düh, a harag, az erőszakosság, a hazugság, a lopás, a gyilkosság
-a gúnyos szkepticizmus
-az alacsonyrendű szenvedélyek: az irigység, a féltékenység, a pletykálkodás, a céltalan szószaporítás, másokról rosszat terjeszteni, a káröröm
-a lustaság, a henyeség, az érdektelenség, a kényelmes belenyugvás a ki nem elégítő helyzetekbe

Az az ember, aki egyelőre nem képes gyakorolni az Áldás Művészetét fel kell tegye önmagának a kérdést, hogy esetében melyik akadály van jelen és ki kell küszöbölnie a problémát. De nagyon fontos, hogy újra és újra kitartóan kérje Isten Kegyelmét; és Isten válasza, amennyiben hittel és őszintén kéri, nem fog késni. Semmilyen akadály nem áthatolhatatlan, amikor az ember erőfeszítést tesz azért, hogy minél jobban közeledjen Istenhez!

A gyakorlás tényleges megvalósítása:
Egy áldás kérésének a fokozatai a következőek:
Mentálisan és lelkileg elmélyülünk önmagunkban.

A belső magatartás nagyon fontos: a figyelmünkkel, lelkünkkel és érzelmeinkkel kizárólag az Atyaisten felé fordulunk.

Figyelmünket egyidejűleg az Anahata csakrára (vagyis mellkasunk központjára) és a Sahasrarára (vagyis a fejtetőre) összpontosítjuk. Egy végtelenül árnyalt, egyedi, euforikus szeretetet és emelkedettséget élünk át.

Teljes lényünkkel átélve végigmondjuk az áldás-kérés szövegét (ezt csak magunkban, mentálisa mondjuk, nem hangosan).

Kezünket a testtartás leírásánál jelzett módon felemeljük.

Utána csukott szemmel, tekintetünket enyhe befelé való kancsalítással felfelé irányítjuk, a Sahasrarára.

Amikor az Isteni Energia áradása elkezdődik és érezzük, hogy felülről lefelé átfolyik a testünkön, akkor a tekintetünket is leeresztjük a megszokott helyzetbe és mindvégig behunyt szemmel maradunk.

Ugyanakkor belső szemünkkel igyekszünk megfigyelni azt, ami bennünk és általunk végbemegy.

Tudatosítjuk az Isteni Energia áramát, amint a fejtetőn keresztül, fentről lefelé elárasztja egész lényünket, majd egy bizonyos része a jobb karunkon keresztül átárad arra az emberre, akire az áldást kértünk. (Az önmagunkra kért áldás esetében az egész energia a lényünkben marad.)

Tudatosítunk, figyelmünkkel igyekszünk végigkísérni az Isteni Energia megnyilvánulásának az öt fázisát:
-Egyre fokozódó erejű kezdet
-Egy bizonyos tetőpont elérése
-Az intenzitás fokozatos csökkenése
-A befejeződés
-Az általános hatások

Az öt fázis véget érése után leengedjük a kezünket.

Hogyha az ember, akire az áldást kértük nem érdemli meg ezt az isteni ajándékot, akkor az áldás-kérés megfogalmazása szerint semmi sem jelentkezik, az isteni energia áramlása nem megy végbe.

Azok, akik nem végeznek rendszeresen jóga-gyakorlatokat, azok a mellkasukra és a fejtetőre fognak koncentrálni, mind a fizikai testben, mind azon kívül.

Végül köszönetet mondunk Istennek (a köszönő szöveget nem szükséges minden egyes áldás után elmondani, elég több áldás után egyszer megköszönni, de feltétlenül még aznap).

A jelentkező hatások összetettek, több síkon hatnak és napokon, hónapokon vagy akár éveken át is maradandóak. Ez érvényes arra, akire az áldást kértük, és arra is, akin keresztül az Áldás megvalósul. Az Energia, amelyet befogadunk, végtelen. Istennek mindig és mindenki számára van energiája. Ezért az Áldás Művészetét bármilyen sokszor gyakorolhatjuk, ahogyan csak szeretnénk.

Az áldás több, mint egy ima, mert az imánkban tévedhetünk, ha bizonyos dolgokat kérünk Istentől. Az Áldás révén Isten pontosan azzal ajándékoz meg, amire szükségünk van, ha önmagunkra kértük az áldást. Amikor másvalaki számára kérjük az áldást, akkor az illető számára szükséges ajándék jut el hozzá. Az áldás művészete igényli a szabad akaratunk használatát. Csupán akkor kaphatunk, hogyha kérünk: “Isten ad, de nem teszi bele az ajándékát a tarisznyánkba!”

Lehet áldást kérni házakra, helyekre, tárgyakra, élelemre, helyzetekre, cselekvésekre, és ilyen esetekben ennek megfelelően kell megfogalmazni az áldáskérés szöveget. Isten Szellemének Energiája bármi felé irányítható, mert minden képes megistenesülni. Az egész teremtésben nincsen semmi, aminek ne lenne szüksége Isten Legfelsőbb Kegyelmére. Ezért mindenre érdemes kérni az áldást. Az áldást nem szükséges megelőznie egy felajánlásnak, mert Isten Szelleméről van szó, amely egyszerre van jelen a teremtésben és azon kívül, és az Áldás kiárasztása egy olyan cselekedet, amelyet Maga Isten végez.

Az Áldás Művészete által aktiváljuk a láthatatlan és rejtelmes energia-központokat és beilleszkedünk a szinkronicitás-mezőbe.

Az Áldás Művészete gyakorlására megjelölt testhelyzet

A gyakorláshoz megjelölt testhelyzet a következő: lábon állva, egyenes háttal, a jobb karunkat minél lazábban felfelé hajlítva. A jobb tenyér mintegy 20 cm-rel a váll előtt van, az ujjak lazán szétállnak, kissé behajlítva, mintha egy labdát tartanánk a kezünkben. Ezt a testhelyzetet már az áldás-kérés elkezdése előtt felvesszük. Ebben a testtartásban ajánlott kérni az áldást valakire, aki a közelünkben van (anélkül, hogy hozzáérnénk!) vagy egy csoport emberre, akik szintén közel vannak hozzánk.

Fontos megjegyzések:
Ha a megáldott személy nincs a közelünkben, akkor a jobb tenyerünket fölfelé irányítjuk, és így közelebb fog kerülni a vállunkhoz vagy akár fölötte is lehet ebben a helyzetben.

Nagyobb embercsoportok esetében (50 személynél számosabb csoportnál) vagy, ha a csoport nagy távolságra van tőlünk, akkor a karunkat egész hosszában egyenesen előre nyújtjuk.

Az önmagunkra kért áldás esetén karjaink a törzsünk mellett leeresztve maradnak.

Hogyha az életerőnk és belső energiánk eléggé magas szinten van, akkor a jobb kezünket lazán rátehetjük az áldást fogadó ember homlokára, szétnyitott ujjainkat a Sahasrara felé irányítva, de anélkül, hogy a fejtetőjét eltakarnánk.

Nagyon fontos, hogy a jobb kar és az ujjak el legyenek lazítva!

Általában jó, ha az áldás fogadója és kérője is állva vannak az áldás áradása közben. Aki az áldást kéri (másra vagy önmagára), annak az álló testtartás szigorúan szükséges, mert ez az Isten iránti tisztelet jele. Természetesen megáldhatunk egy olyan embert is, aki nem tudja, hogy most éppen áldásban részesül, vagy egy nagyon beteg embert, vagy valakit, akiről nem tudjuk, hogy hol van és mit csinál. Ilyen esetekben egyértelmű, hogy nem várhatjuk el az illetőtől, hogy talpra állva fogadja az áldást.

Amennyiben egy távol levő személyre kérjük az áldást, gondoljunk rá és belül képzeljük magunk elé a lényét, vizualizáljuk az arcát. Egy csoport esetében, amely messze van, minden tagjának az arcát idézzük fel mentálisan. Nem számít mekkora távolságra van a személy vagy a csoport, akit meg szeretnénk áldani!

A mindennapi életben soha ne habozzunk alkalmazni az Áldás Művészetét azokban a különféle élethelyzetekben, amikor egy embertársunkon szeretnénk segíteni; amikor az együttérzés eláraszt bennünket egy szenvedő ember láttán vagy ha egy konfliktushelyzetben szeretnénk feloldani a feszültséget. Az ilyenszerű különleges esetekben, amikor az Áldás Művészetéhez szeretnénk folyamodni, de nincsen rá lehetőségünk, hogy visszavonuljunk valahová, ahol ezt feltűnés nélkül megtehetnénk, akkor a kezünket csak részlegesen, diszkréten fordítjuk az illető ember felé. Ilyenkor is betartjuk az összes fokozatot, beleértve az áldás-kérés szövegének mentális végigmondását is. Azért, hogy ne vonjuk magunkra a jelenlevők figyelmét, csakis ilyen esetben, mindezt nyitott szemmel tesszük. Csupán akkor hunyjuk le a szemünket egy kis időre, amikor az első fázisnál belső tekintetünket a fejtető felé irányítjuk.

Az áldás-kérés szövege, amelyet az Áldás Művészetében használunk
Amikor valaki számára áldást kérünk, Isten felé fordulva, magunkban mondjuk:
“Uram, Istenem, Égi Atyám, alázattal könyörgöm hozzád, hogyha ez az (az illető összes keresztneve) nevű emberi lény megérdemli, irgalmazz neki, és árasszad el őt általam Legfelsőbb Kegyelmeddel. Legyen meg a Te akaratod! Ámen.”

Amikor egy embercsoport számára kérjük az áldást, Isten felé fordulva, magunkban mondjuk:
“Uram, Istenem, Égi Atyám, alázattal kérlek, hogyha ez a csoport ember megérdemli, irgalmazzál nekik, Legfelsőbb Kegyelmeddel árasztva el őket a lényemen keresztül. Legyen meg a Te akaratod! Ámen.”

Amikor önmagunk számára kérjük az Isteni Áldást, magunkban ezt mondjuk:
“Uram, Istenem, Égi Atyám, alázattal kérlek, hogyha én, aki most kérlek, … (az összes keresztnevünk), megérdemlem, irgalmazzál nekem és árassz el Legfelsőbb Kegyelmeddel. Legyen meg a Te akaratod! Ámen.”

Az áldás kiáradása után vagy kicsit később, magunkba fordulva mondjuk:
“Uram, Istenem, Égi Atyám, köszönöm Neked, hogy Legfelsőbb Kegyelmed kiárasztásának eszközévé tettél engem.”

A köszönő szöveget nem szükséges minden egyes áldás után elmondani, elég több áldás után egyszer megköszönni, de feltétlenül még aznap

Ezeket a szövegeket jegyezzük meg és így használjuk őket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük